Ensemble Les Nations (IT)

A régizene színpadán és kutatásában egyaránt jól ismert bolognai Ensemble Les Nations együttest Maria Luisa Baldassari alapította. Tagjai a barokk és reneszánsz zene historikus előadásában gyakorlott zenészek, műsorai a reneszánsztól a barokkig terjedő időszakot ölelik fel. Az együttes fő tevékenysége az énekhang és a hangszerek együtthangzására irányul, különös hangsúlyt fektetve az artikulációra és kiejtésre. Az együttes tagjai 15. századi laudákat és frottolákat, 16. századi polifonikus műveket és 17. századi motettákat és oratóriumokat tanulmányoztak át, ahonnan elsajátították a korabeli frazírozást, artikulációt és légzéstechnikát. A világon elsőként az együttes előadásában jelentek meg Bartolomeo Tromboncino egyházi művei. A felvételen az észak-itáliai korai reneszánsz előadásmódnak megfelelő hangszerek és énekszólamok szólalnak meg. 2001-ben Tromboncino latin szövegű világi zenéje következett. Behatóan tanulmányozták az észak-itáliai barokk oratóriumokat. „La Compagnia dell’Oratorio” című projektjük, amely az Associazione Collegium Musicum Classense, Emilia-Romagna Kulturális Osztályának és Ravenna tartomány támogatásával valósul meg, célja emilia-romagnai barokk zeneszerzők oratóriumainak kutatása, felvétele és előadása. Az együttes számos hangfelvételt jelentetett meg a Tactus kiadónál: Giovanni Paolo Colonna: Il transito di S. Giuseppe, Domenico Gabrielli: San Sigismondo re di Borgogna, Giacomo Antonio Perti: Il Mosè conduttor del popolo ebreo, Colonna: Assalonne, Giovanni Battista Bassani: Giona.

Tagok:

Elena Cecchi Fedi – szoprán

Andrea Inghisciano – cink

David Yacus – harsona

Maria Luisa Baldassari – csembaló

 

Az Ensemble Les Nations együttes koncertjét július 15-én, szombaton 19 órától hallhatják a Mikó-várban.

 

Per cantare e sonare

Monteverdi és kortársai – duettek énekhangra és cinkre

 Claudio Monteverdi (1567–1643): O beatae viae

(Lorenzo Calvi, Seconda raccolta de sacri canti, Velence, 1624)

 Girolamo Frescobaldi (1583–1643): Ruggiero; billentyűs hangszerre

(Toccate et partite libro primo, Róma, 1637)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Laudate Dominum

(Giovanni Battista Bonometti, Parnassus Musicus Ferdinandeus, Velence, 1615)

 Giovanni Battista Riccio (?–1621 k.) La Savolda

(Il terzo libro delle divine lodi, Velence, 1620)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Pulchra es

(Vespro della Beata Vergine, Velence, 1640)

 Giovanni Picchi (1571 k.–1643) Padoana Ditta La Ongara – Ballo alla Polacha; csembalóra

(Balli d’arpicordo, Velence, 1601)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Ego dormio (Francesco Sammaruco, Sacri affetti, Róma, 1625)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Armato il cor

(Concerto: Settimo libro de Madrigali, Velence, 1619)

 Cipriano de Rore (1515 k.–1565): Ancor che col partire

(Madrigali a 4 voci, Libro 1, Velence, 1547, David Yacus feldolgozása)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Io son pur vezzosetta

(Concerto: Settimo libro de Madrigali, Velence, 1619)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Si dolce è il tormento

(Carlo Milanuzzi, Quarto scherzo delle ariose vaghezze, Velence, 1624)

 Annibale Gregori (?–1633 k.): Ruggiero (Ariosi concenti, Velence, 1635)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Ohimè dov’è il mio ben

(Concerto: Settimo libro de Madrigali, Velence, 1619)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Eri già tutta mia (Scherzi Musicali, Velence 1632)

 Girolamo Frescobaldi (1583–1643): Passacaglia; billentyűs hangszerre

(Toccate et partite libro primo, Róma 1637)

 Claudio Monteverdi (1567–1643): Zefiro torna (Scherzi Musicali, Velence, 1632)

 

Az Ensemble Les Nations a Monteverdi-évet egy különleges műsorral ünnepli, amelyben a korszakalkotó zeneszerző olyan egyházi és világi duettjei kaptak helyet, ahol a szoprán énekhang mellett a második énekhangot cink helyettesíti.

„Quel lascivissimo cornetto” („Ama pompás cink”) – így nevezte a hangszert Benvenuto Cellini, aki maga is játszott rajta. Az emberi hanghoz hasonló, „érzelemdús” hangzása miatt a cink Monteverdi korának közkedvelt hangszere volt, sajátos hangzása az egyházi és világi darabok előadására egyaránt alkalmassá tette. Elég hangos volt ahhoz, hogy egy velencei templom hajóit kitöltse, ugyanakkor úri paloták termeiben lágyan is meg lehetett szóltatni. A 17. század első felében azonban csaknem teljesen eltűnt ez a hangszer. A harsona, amely egyszerre szól zengőn és visszafogottan, igen jól illik az énekhanghoz és a cinkhez. Az együttest a csembaló egészíti ki, amely kitölti a harmóniákat, ragyogást ad a hangzáshoz és a ritmikát is szolgáltatja.

Monteverdi duettjei különböző kiadványokban vannak szétszóródva. Egyházi darabjait főleg gyűjteményes kötetekben találjuk, más szerzőknek az új concertato stílusban írt művei között. Egyedül a Pulchra es kivétel, amely a Vespro della Beata Vergine című művének része. Világi duettjei a forradalmian új hetedik madrigálkötetből származnak.

A műsorban előadott hangszeres zeneműveket is Monteverdi korában írták, sőt, egyes szerzők, mint Picchi és Riccio, szintén Velencében éltek és alkottak.

Fotó: lo Russo, Ambra Iride Sechi, Cristina Fronterotta, Nicolas Beugonin Pao

RomaniaEnglishHungary