Il Cigno (DE)

Il Cigno (DE)

Az Il Cigno együttes 2009-ben alakult a németországi Konstanzban, és 15–16. századi, elsősorban olasz zenével foglalkozik. Ezt tükrözi az együttes neve is. Az olasz „cigno” jelentése hattyú, mely Apollón, a költészet, a zene, a tánc, és a művészet istenének jelképe.

Egyik fő kottaforrásuknak Ottaviano Petrucci munkáját tartják. Szintén jelentősek számukra az „oltremontani” („a hegyek »Alpok« fölötti”) zeneszerzők, azaz a 16. század második felében Olaszország északi részén található hercegi udvarokban alkotó franko-flamand alkotók polifóniája, valamint a főként olasz zeneszerzők frottolái.

Műsoraik általában egy-egy történelmi személyiséghez kapcsolódnak. A facsimile kották nagy fontossággal bírnak munkájukban.

Az együttes zenészei többféle hangszeren játszanak, és gyakran dolgoznak együtt énekesekkel vagy színészekkel.

 

Canciones

Július 14., szombat, Mikó-vár*, 19.00 óra

Guglielmo Ebreo da Pesaro (1420 k.–1484 k.): Falla con misuras – La bassa castiglya

(Perugia Ms. 431)

Joan Cornago (1425 k.–1475 k.):

Dónde estás que non te veo? (Cancionero Musical Colombina, CMC)

Morte merce gentile (Monte Cassino, N871)

Qu’es mi vida preguntays (Cornago and Ockeghem, CMC)

Señora, qual soy venido (Cornago and Triana, CMC)

Johannes Ockeghem (1410 k.–1497): Petitte Camusette (Mellon Chansonier)

Juan de Triana (fl. 1477–90): Quien vos dio tal señorio (CMC)

Ay Santa Maria (CMC)

Juan de Triana (fl. 1477–90): Dinos madre del donsel (CMC)

A los maytines era (CMC)

Ora may, que ffora.n ço (Escorial IV Ms)

Pere Oriola (fl. 1440–1484): Canción (Perugia Ms. 431)

Vincenet du Bruecquet (?–1480 k.): La pena sin ser sabida (New Haven Ms. 91, Mellon Chansonnier)

Hurtado de Xeres (?–fl. 1500): No tenga nadie sperança (CMC)

Juan de Urrede (fl. 1451–1482): Nunca fué pena mayor (CMC)

Cavalcha Sinisbaldo tuta la note (Sevilla 5-I-43/Párizs 4379)

 

Tagok:

Alice Borciani – szoprán

Catalina Vicens – ütőhangszerek

Johannes Ötzbrugger – lant

Bettina Haugg- Scheu – furulyák

Sarah van Cornewal – reneszánsz harántfuvolák, furulyák

Ulrike vom Hagen – viola d’arco, furulyák

Dimén Csaba-Zsolt – viola d’arco

Peter Achtzehnter – viella, ének (művészeti vezető)

E műsor által bepillantást nyerünk a spanyol zene két legrégibb forrásába, melyek a Cancionero del Palacio (15. sz. vége, Madrid, Biblioteca Real) kéziratos gyűjtemény előtt születtek és melyek a spanyol udvarok zenei ízlését tanúsítják a 15. század második feléből.

Mint oly gyakran Európában, ebben az időszakban is a nagy zenei stílusok kölcsönös hatással voltak egymásra, többnyire a politikai törekvésekből, illetve a háborús helyzetből adódóan.

  1. Alfonz („Magnánim” – „a nagylelkű”) aragóniai király 1442. június 6-án meghódította Nápoly városát és nápolyi I. Alfonznak nevezte ki magát. Az ő és utódja, I. (Hitetlen) János, uralkodása alatt Nápoly egy elsőrangú kulturális csomóponttá vált Olaszországban és Európában. Itt találkoztak Guillaume Dufay, Johannes Ockeghem, Antoine Busnois burgund-francia chanson-jai a spanyol canción, illetve villancico és a szicíliai strambotto (az olasz frottolisták egy kedvelt versformája) formáival.

A spanyol anyaországban sem volt ritkaság a külföldi zeneszerző. A Cancionero Colombia, mely 1460 és 1480 között Sevillában (akkoriban Katalónia) íródott, Johannes Ockeghem és Johannes de Wreede flamand zeneszerzők műveit is tartalmazza. Utóbbi Spanyolországban élt, ahol II. Ferdinánd és Izabella szolgálatában állt, és ahogy Juan de Urredere spanyolosított neve is mutatja, teljesen asszimilálódott.

RomaniaEnglishHungary