Quoniam (IT)

Quoniam (IT)

A Quoniam együttes a Lodovico Zacconi által Velencében 1592-ben kiadott Prattica di Musica neves elméleti művéből ihletődik. Az 1999-ben, a párizsi Conservatoire Nationale Supérieur de Musique et Dance tanára, Paolo Tognon historikus fagottművész által alapított együttes olasz, spanyol és német reneszánsz muzsikát játszik. Számos énekegyüttessel (De Labyrintho, Cappella Palatina), illetve több szólóénekessel is (Diana Trivellato, Laura Antonaz, Elena Bertuzzi, Laura Crescini, Elisabetta Gasparotto) együttműködtek. Felléptek jelentős olaszországi régizenei fesztiválokon (Milánó, Cremona, Viadana, Parma, Crema, Cagliari Modena), valamint Nürnbergben, Berlinben és Canterburyben. Az Alte Musik Aktuelle és a Toccata zenei lapok kritikusai több CD-jüket is díjazták. Felvételeiket a Tactus, Dynamic, Velut Luna és Torculus kiadók gondozták. 2006-ban az olasz RAI közszolgálati rádió- és tévétársaság meghívottai voltak.

Műsoruk címe:

Amor con fortuna

Spanyol és olasz consortmuzsika énekhangra és dulciánokra

Július 11., szerda, Csíki Mozi, 21.00 óra

 

Lucas Ruiz de Ribayaz (1626–?): El gran duque (Intermedi de la pelegrina, Siena, 1564)

Riu, Riu, Chiu (Cancionero de Upsala, Velence, 1556)

Pavana Le Forze d’Hercole (Fitzalan Partbooks, 1520)

Salamone Rossi (1570 k.–1630): Gagliarda La Norsina (Il secondo libro delle sinfonia, Velence, 1608)

Juan del Encina (1468 k.–1529 k.): Oy Comamos Y Bebamos (Cancionero de Palacio, Salamanca, 1496)

Mateo Flecha (1481?–1553): E la don don verges Maria (Cancionero de Upsala, Velence, 1556)

Bartolomé de Selma Y Salaverde (1580–1640): Canzon a doi bassi

(Primo libro de canzoni, fantasie & correnti, Velence, 1638)

Gaspar Sanz (1640–1710): Spañoleta, Rujero y Paradetas

(Instrucción de música sobre la guitarra española, Zaragoza, 1674/5)

Marchetto Cara (1470–1525): Non è tempo d’aspettare

(Frottole, Libro I, Ottaviano Petrucci, Velence, 1504)

Juan del Encina (1468 k.–1529 k.): Amor con fortuna (Cancionero de Palacio, Salamanca, 1496)

Sperindio Bertoldo (1529–1570): Canzon „Frais e gagliard” (Canzoni francesi, Velence, 1591)

Pedro de Cristo (1540–1618): Es nasçido (1611)

***

Giorgio Mainerio (1535–1582): La tedescha (Il primo libro dè balli, Velence, 1578)

Nicolò Brochus (14-16. sz.): O tiente alora (MS italiano di frottole, Párizs)

Marchetto Cara (1470–1525): Per fugir d’amore le ponte

(Frottole, Libro I, Ottaviano Petrucci, Velence, 1504)

Tiente alhora Ruzenenta (16. sz., MS italiano di frottole, Párizs)

Francesco Corbetta (1620–1681): Sinfonia a due

(Varii Capricii per la ghittara spagnuola, Milánó, 1643)

Bartolomé de Selma y Salaverde (1580 k.–1638 k.): Fantázia szóló fagottra

(Canzoni, fantasie, Velence, 1638)

Juan del Encina (1468 k.–1529 k.): Mas vale trocar (Cancionero de Palacio, Salamanca, 1496)

Gozade Virgen Sagrada (Cancionero de Upsala, Velence, 1556)

Vincenzo Ruffo (1508–1587): La Gamba (Capricci in musica, Milánó, 1564)

Dame albricias, hijos d’Eva (Cancionero de Upsala, Velence, 1556)

 

Tagok:

Paolo Tognon – szoprán, tenor és basszus dulcián (művészeti vezető)

Lucio Testi – tenor dulcián, schalmei

Stefano Somalvico – basszus dulcián

Diana Trivellato – ének, ütőhangszerek

Fabiano Merlante – gitár, lant

Pietro Pasquin – csembaló

 

A 16. században az olasz frottolák és táncok nagyon népszerűvé váltak Európa-szerte. Ennek köszönhetően, akárcsak a pavane, galliarde és a canzonák, fellelhetőek a legtöbb polifonikus hangszerre, illetve consortokra írt műveket tartalmazó gyűjteményben. Ugyanebben az időben, Spanyolországban egy gazdag villancico (népdal) anyag gyűlt fel, melyben ötvöződik az énekelt dal érzékisége és a tánc ritmikája. A korabeli, akár nyomtatásban, akár kézirat formájában megmaradt hangszeres gyűjteményekben azonban nem találunk a hangszerelésre vonatkozó jelzéseket. Ebben az esetben a választás egy dupla nádnyelves fúvós hangszercsaládra, a dulciánokra esett, melyekkel a Quoniam együttes zenészei egy lehetséges virtuóz előadásmódot mutatnak be.

Számos elem köti össze a 16. századi Velencében és környékén, kéziratban vagy nyomtatásban megjelent zenei gyűjteményeket: alkotói stílusok, melyek erősen mutatnak a frottola felé. A műfaj a Pó folyó mentén alakult ki és terjedt el számos városban, mint Velence, Padova, Verona, valamint a nagyon híres Ferrarában is, Isabella d’Este udvarában. A spanyol villancicókban számos egyházi és világi zenemű közötti kapcsolat jelenik meg, nagy hangsúlyt fektetve a színes, népdalokra jellemző aforizmákra, szerelmet idéző nyers kifejezésekkel tarkítva.

RomaniaEnglishHungary