Trionfale (RO)

Trionfale (RO)

A Trionfale együttes 2015 elején alakult Kolozsváron, tagjai a még modern fuvolán (442-es hangolás) játszó Domahidi Zsuzsa, a csembalista Kállay Lilla és Csata István viola da gamba-művész voltak. A formáció elnevezése a „fale” portugál szóból származik, ami magyarul annyit jelent: beszélgetés. A „trio” előtag pedig az együttest megalapító három zenészre utal, akik a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia diákjai voltak. Mint utólag kiderült, a Trionfale nevet viseli Rómában egy út is (a Via Trionfale, ókori nevén Via Triumphalis), amin a győztes tábornokok vonultak be a városba a csatákat követően.

Az évek során a Trionfale együttes tagjai cserélődtek, így jelent meg Lachegyi Anna (viola da gamba), Csibi Dávid (barokk hegedű) és Erich Türk (csembaló). A jelenleg négytagú csoport most már csak korhű, barokk hangszereken zenél. 2015-ben és 2017-ben is második helyezést értek el a Kolozsváron megszervezett La Stravaganza barokk zenei versenyen. Ennek köszönhetően kaptak meghívást a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon való bemutatkozásra is.

 

Műsoruk címe:

Európai és dél-amerikai 17. és 18. századi spanyol zene

Július 9., hétfő, Márton Áron Főgimnázium, díszterem, 19.00 óra

 

Antonio de Cabezón (1510–1566): 25. Quatro Favordones del primer tono

(Obras de musica para tecla, arpa y vihuela, Madrid, 1578)

G-dúr Sonata Chiquitana XVIII. (bolíviai triószonáta, Archivo Musical de Chiquitos)

Allegro – Andante – jelzés nélküli tétel

Bartolomé de Selma y Salaverde (1580 k.–1638 k.): Canzon e doi Basso e soprano no. 11.

(Canzoni, Fantasie et Correnti, Velence, 1638)

Gaspar Sanz (1640–1710): Canarios (Instrucción de Múzica, Zaragoza, 1674)

Santiago de Murcia (1673–1739): Fandango (Códice Saldívar IV, 1732 k.)

Francisco José de Castro (1670–1730): F-dúr Sonata Ottava, triószonáta

(Trattenimenti Armonici da Camera Op. 1, 1695)

Preludio.Grave – Corrente – Grave – Presto

Diego Ortiz (1510 k.–1570 k.): Trattado de Glosas, Róma, 1553

Recercada Quinta (Passamezzo Antico)

 Recercada Primera

Recercada Segunda (Passamezzo Moderno)

José Pla (1728–1762): DolP 3.2b d-moll triószonáta

Allegro molto – Andante – Allegro assai

 

Tagok:

Domahidi Zsuzsa – barokk fuvola, kasztanyett

Csibi Dávid – barokk hegedű (művészeti vezető)

Erich Türk – csembaló

Csata István – viola da gamba

 

A spanyol zene ma is felismerhető jellegzetes ritmusa és karaktere a 16. századtól kezdődően fejlődött ki igazán. A műsor ezt a sajátosságot mutatja be 17–18. századi, Spanyolországban és Dél-Amerikában íródott zeneművek segítségével. Ez utóbbiak érdekessége, hogy afrikai, illetve európai tánczene ötvöződik bennük.

A spanyol hangszeres zene főszereplői jellemzően a pengetős hangszerek, így a lant, a vihuela, a gitár, a hárfa, illetve a vonós hangszerek közül a viola da gamba, melyekre számos szerző jelentős, ugyanakkor változatos repertoárt alkotott. A tiento, batalla, passacaglia, canario, fandango csak néhány a sok népszerű spanyol (Dél-Amerika, Spanyolország) műfaj közül. A 17. századtól kezdődően több spanyol szerző ment Olaszországba tanulni (vagy alkotni), ezért sok esetben érezhetünk olasz hatást darabjaikban. Ide sorolható Francisco José de Castro Bolognában komponált Op. 1-es kötete, melyben felismerhető Corelli frissességet és kiegyensúlyozottságot sugárzó dallamvilága is. Arra is volt példa, hogy spanyol zeneszerzők áthajózták az Atlanti-óceánt, csak azért, hogy a dél-amerikai spanyol zenét tanulmányozzák, illetve hogy abból ihletődjenek. Ezen művek fellelésében lényeges forrássá vált az együttes számára az 1943-ban Mexikóban felfedezett és Anónimo néven ismert zenei kódex, melynek megjelenése 1732-re tehető, és melyben felszínre kerül a spanyol dallamvilág trópusi, illetve mediterrán hangvétele. A gyűjteményben felfedezett zeneműveket az együttes saját hangszerapparátusára való átiratokban mutatja be.

Fotó: Kiss Gábor

RomaniaEnglishHungary