Hírek

A zene iránti szerelem

A zene iránti szerelem

Interjú Karácsony Noémivel és Geanina Sălăgeannal

Készítette: Oana Borviz
Fordította: Ercse Imola

Karácsony Noémi mezzoszoprán, Geanina Sălăgean orgonista és a bukaresti Dinu Lipatti Nemzeti Művészeti Kollégium zongoratanára.

Mindketten a iași-i George Enescu Művészeti Egyetemen szereztek diplomát.

Geanina 2015 és 2019 között orgona szakon tanult a Bukaresti Zeneművészeti Egyetemen – ahol jelenleg doktorandusz hallgató –, és 2019-től ugyancsak orgona szakon folytatta tanulmányait a brassói Transilvania Egyetemen, dr. Steffen Schlandt irányítása alatt.  Noémi is jelenleg a brassói Transilvania Egyetemen végzi doktori tanulmányait.

Közös bennük továbbá, hogy mindketten a régizene szerelmesei (melyben továbbra is tökéletesítik tudásukat), és nagyon szeretik a Csíkszeredai Régizene Fesztivált is, amelyen már több alkalommal is részt vettek.

Mivel az idei fesztiválon került sor Noémi és Geanina első közös fellépésére, arra kértük őket, hogy meséljenek magukról és a koncertjükkel kapcsolatos élményeikről.

A két művész őszintén beszélt az éneklés és a zenélés öröméről, a régizenéről, a fesztiválról, a zenei kompatibilitásról, a szabadidejükről, és a járvány által okozott bizonytalanságról.

– Mivel mindketten a régizene terén fejlesztitek a képességeiteket, el tudnátok mindenki számára érthetően magyarázni, hogy mit jelent az, ha egy zenész ebben képezi magát?

Noémi: A régizenének nevezett kategóriába tartozó művek nagymértékben hozzájárulnak egy lírai művész látóhatárának kitágításához és gazdagításához. A középkorban, a reneszánsz vagy a barokk idején keletkezett alkotások vokális előadási lehetőségeit elsősorban az énekes vokális sajátosságai és technikája határozzák meg. Meg kell felelni a hangképzéssel és a stílussal kapcsolatos sajátos követelményeknek, és ezeket a követelményeket akkor érthetjük meg legjobban, ha tanulmányozzuk az illető korszakban keletkezett és közzétett értekezéseket is.

Úgy gondolom, hogy a régizene követelményeit az előadó vokális sajátosságaihoz kell igazítani.

Személy szerint nem értek egyet a „fehér” hangképzéssel, amely nem tartalmaz vibrato-hangokat. Fontos megőrizni a hang természetes vibrációját, mivel ez színesíti és teszi egyénivé a hangot, és emeli a vokális előadás minőségét. Minden zenei előadónak kötelessége felfedezni és megérteni az egyes stíluskorszakokat, tanulmányozni az értelmezésről szóló értekezéseket, és megismerni a teljes történelmi és esztétikai kontextust, mivel ezek ismeretében nagyobb mélységgel és természetességgel tudja előadni az illető zeneművet.

Geanina: A zenetanulás minden művész számára kihívást jelent, különösen ebben az időszakban, amikor több tevékenységet kénytelenek vagyunk online végezni. A zene számomra derűt és békét teremtő, valóságos, élvezetes kifejezési mód. Mindig élveztem hangszereket tanulmányozni, és mindig pihentetőnek éreztem ezt a tevékenységet, bár néha sok erőfeszítést és kitartást igényel. A gyermekkorom hangszere a zongora volt. Mindig örömmel játszottam rajta, és ma ugyanolyan örömmel tanulok orgonán, illetve az utóbbi időben csembalón játszani.

A régizene iránti érdeklődésem is szerepet játszott abban, hogy orgonán és csembalón kezdtem játszani, mivel mindkét hangszer nagyon jól illik ehhez a műfajhoz.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem játszom szívesen a klasszicizmus vagy a romantika korában keletkezett, a modern, vagy a romániai repertoárból származó zeneműveket, de minden stíluson belül, különösen a barokkban, vannak olyan művek és zeneszerzők, amelyekre, vagy akikre mélyebben rezonálok. Egy bizonyos műfaj terén való fejlődés magába foglalja az adott korszakra jellemző hangszerek és zeneművek tanulmányozását, a művek meghallgatását és elemzését, és az adott időszak történelmi és kulturális hátterének megismerését.

– Van-e egy olyan küszöb egy zenész karrierjében, amely fölött már nincs mit tanulnia?

Noémi: Nem, ilyen nem létezik. Én is azt tartom, amit sok zeneszerző és előadóművész elmondott már előttem: egy teljes életet kellene szentelnünk a tanulásnak, és egy másik életet a zeneművek tényleges előadásának. Úgy gondolom azonban, hogy már a kezdetektől arra kell törekednünk, hogy ötvözzük a technikát és a művek előadását, mivel a hangok csupán az általunk átélt érzéseket és az érzelmeket hangsúlyozzák.

Geanina: Ludwig van Beethoven állítólag azt mondta: „a zene magasabb rendű megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia”. Tehát rengeteg felfedezésre és tanulásra nyújt lehetőséget. Két egyetemi diplomát szereztem két különböző zenei intézményben. Ez azt bizonyítja, hogy a zene területén is lehetséges a folyamatos továbbtanulás, újabb és újabb szinteken és különféle formákban.

A zene, ahogy korábban említettem, egy kifejezésmód. Ha valaki megtanul játszani egy új hangszeren, az olyan, mintha egy idegen nyelvet tanulna meg, és hatékony módszer az elme és a szellem felfrissítésére.

– Többször részt vettetek a Csíkszeredai Régizene Fesztivál keretében szervezett Nyári Egyetemen. Mit tanulhat egy énekes vagy zenész egy ilyen fesztivál, illetve tanfolyam során, és mivel járulhatnak hozzá a tanultak a pályafutásához?

Noémi: Minden évben türelmetlenül várom, hogy elkezdődjön a Nyári Egyetem és a Csíkszeredai Régizene Fesztivál. Ezek az események olyanok számomra, mint a béke és a fény oázisa, amelyeken előadóként és emberként is gazdagabbá válok a zenének és a többi zenészekkel való kapcsolatomnak köszönhetően. Ezeknek a rendezvényeknek nagyon különleges a légköre: a zenészek tanulhatnak egymástól, és a tapasztaltabb előadók rendkívül nagylelkűek a pályakezdő zenészekkel, támogatják és ösztönzik őket.

Minden alkalommal úgy érzem, hogy néhány nap alatt rengeteget tanulok, kitágul a látóhatárom, és közelebb kerülök ahhoz a vokális és hangzásbeli ideálhoz, amelyre törekszem.

Alkalmam nyílik arra, hogy rendkívüli művészekkel találkozzak, akikkel a rendezvényen kívül is kapcsolatot tartok fenn, és ezek a találkozók hozzájárulnak a tökéletesedésemhez emberként és művészként egyaránt.

Egészen biztos, hogy ezentúl is részt fogok venni ezeken a fantasztikus eseményeken. Gratulálok azoknak, akik minden évben gondoskodnak a fesztivál megszervezéséről, és akiknek az elkötelezettsége tetten érhető a zenei események minőségében és a felemelő légkörben.

Geanina: A Csíkszeredai Régizene Fesztivál Nyári Egyetemén tavaly két mesterkurzuson vettem részt: egy orgonakurzuson prof. dr. Ursula Philippi vezetésével (ő a második egyetemi évtől irányítja a tanulmányaimat), és egy csembaló kurzuson Fülöp Mária vezetésével. Mindkét tanfolyamon jól éreztem magam, és olyan dolgokat tanultam, amelyek bizonyos irányok megváltozásához vezettek a zenei fejlődésemben. Nagyon élveztem Székelyföld különleges természeti környezetét is.

A több napos, különböző helyeken tartott tanfolyamok, a záró koncertek, a repertoár, a megszerzett tudásanyag, az emberek kedvessége és a szakmai színvonal mind hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjem az orgona és a csembaló lenyűgöző világát.

Ennek a pozitív tapasztalatnak nagy szerepe volt abban, hogy a Transilvania egyetemre jelentkeztem mesterképzésre, ahol szintén nagyon élvezem a minőségi oktatást, a különleges embereket és a kivételes zenei környezetet. Örülök, hogy ebben az évben lehetőségem volt visszatérni, és Noémivel közösen fellépni a fesztiválon.

Szeretem az itteni közönséget, nagyra értékelem a zenei tudásukat, és elmondhatom, hogy már tavaly is éreztem a szeretetüket és a művészet iránt elismerésüket. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy jó kapcsolatokat alakíthattam ki a fesztiválon részt vevő tanárokkal, hallgatókkal és más művészekkel, és elmondhatom, hogy ezek a kapcsolatok a rendezvény után is megmaradtak.

– Az idei fesztiválon először léptetek fel együtt. Mitől kompatibilis két zenei előadó? Ti hogyan tudtok összekapcsolódni előadóként?

Noémi: Úgy gondolom, hogy ebben alapvető szerepet játszik a vágy, hogy megismerjük és megértsük a körülöttünk lévő embereket, és hogy felfedezzük, melyek a kettőnket egyesítő és megkülönböztető tulajdonságok. Egy előadás szépsége és gazdagsága a hasonlóságok és a különbségek harmonikus kombinációjából születik meg.

Amikor elkezdtem a közös fellépésünkre készülni, csak annyit tudtam, hogy Geanina nagyon jó zenész, pedagógus és előadó. A hangszeres játékra nem csak egyszerű kíséretként tekintettem, inkább azt szerettem volna, ha párbeszéd jön létre az énekelt hang és a hangszer között. Úgy gondolom, hogy ez a kompatibilitás akkor születik meg, ha megpróbálunk létrehozni egy egységes egészet, egy kompakt hangtömböt, amelyben eggyé válik az énekhang és a hangszer.

Geanina: Igen. Ez volt az első alkalom, amikor Noémivel közösen léptünk fel. Úgy gondolom, hogy egy zenei együttes tagjainak kompatibilitásához, a kiváló művészi előadói képességeken túlmenően, elengedhetetlen, hogy érezzük, kövessük, támogassuk, és néha irányítsuk egymást. Ezenfelül a művésznek képesnek kell lennie az átláthatóság, a bátorság, a sebezhetőség, a nyitottság, az álmodozás kifejezésére, vagyis a gyönyörű, kreatív, hiteles és mélységes kifejezésre. Öröm volt Noémivel zenélni, és nagyon sokat nyertem a közös zenéléssel. Az együttműködés során értékeltem a nyitottságát arra, hogy kölcsönösen támogassuk egymást, és azt, hogy tiszteletben tartotta a véleményemet és a zenei javaslataimat bármilyen technikai vagy előadási probléma megoldásában.

– A fesztiválon Bach egyik fontos művét adtátok elő, a Vergnügte Ruh, beliebte Seelenlust, BWV 170 kantátát. Technikailag mennyire volt nehéz a mű előadása? Mekkora kihívást jelent Bach-műveket játszani és énekelni?

Noémi: Ezzel a művel először 10 évvel ezelőtt találkoztam. Számomra mindig ez volt és marad Bach egyik legszebb alkotása, és régi álmom vált valóra azzal, hogy ezt a művet a Csíkszeredai Régizene Fesztivál különleges helyszínén a Csíksomlyó-i Kegytemplomban adhattam elő.

A művet csak az utóbbi években kezdtem kevésbé megterhelőnek érezni technikai szempontból, és nagyon sokat használt a vokális képességeimnek, hogy elénekelhettem.

Bár klisének tűnhet, bevallom, hogy szinte naponta gyakorlom Bach műveit, függetlenül attól, hogy éppen milyen repertoárral foglalkozom. Utazásom a zene világába Bach műveinek hallgatásával kezdődött, még gyerekkoromban, és Bach mindig a lelkemhez legközelebb álló zeneszerzők közé tartozott. Minden előadónak melegen ajánlom, hogy újra és újra visszatérjen a Bach alkotásaihoz.

Geanina: A kantáta előadása sok szempontból kihívás volt számomra. Mindenekelőtt nagyon rövid idő állt rendelkezésemre, hogy egyénileg, majd duettben begyakoroljam a művet. Másodsorban, J. S. Bach néha nehéz diónak bizonyul egy orgonaművész számára még akkor is, ha barokk hangszeren játszik, és különösen nehéz előadni a műveit egy olyan romantika korabeli hangszeren, amelyen én játszottam.

Harmadsorban, az is nehezebbé tette a mű előadását, hogy egy számomra új hangszeren játszottam, egy új helyszínen. Ilyenkor az orgonaművésznek regisztert kell váltania, és a koncerthelyszín adottságainak megfelelő artikulációt kell alkalmaznia.

– Noémi, hogy érzi magát egy zenész írás közben? Tudom, hogy zenei témájú cikkek írásával is foglalkozol. Geanina, elégedett vagy-e a munkáddal zongoratanárként? Milyenek a hallgatóid a Lipatti zeneművészeti iskolában?

Noémi: A zenével, művészettel vagy előadással kapcsolatos gondolatok megfogalmazása sokat segített a saját művészeti szemléletem alakításában és kikristályosításában. Emellett a zenei előadásaim is sokkal színesebbek lettek, pontosan azért, mert egyre világosabbá vált, hogy mit szeretnék kapni a zenei alkotásoktól, hogyan tudom a hangommal kifejezni azt, amit megértek és megérzek a zeneszerző által papírra vetett gondolatokból.

Geanina: Már gyerekként a zongora volt a szenvedélyem, és sok lehetőséget nyitott meg számomra, mint például azokat is, amelyeket jelenleg élvezek. Továbbra is örömmel zongorázom, de ma már jobban szeretek orgonán játszani. Úgy érzem, hogy ez az a hangszer, amelyre a leginkább rezonálok, és amely segít abban, hogy közel maradjak Istenhez: a legtöbb orgona templomban van elhelyezve, az orgonára írt művek repertoárja különösen gazdag, gyakran vallásos üzenetet hordoz, és a hangzásviláguk meleg, átható, és sokszor nagyon erőteljes. Egyszerűen szeretem az orgonamuzsikát, és azonosulok vele.

Ez nem azt jelenti, hogy már nem szeretek zongorázni. Minden tanítványom egy kis művész, akikkel nagyon meg vagyok elégedve, és nagyon szép kapcsolatokat alakítunk ki. Az elmúlt évek során kitűnő eredményeket értünk el hazai és nemzetközi versenyeken, de másfajta tevékenységeket is folytatunk: előadásokon, koncerteken, TV-műsorokban, humanitárius projektekben vagy éppen kirándulásokon veszünk részt. A tanár-diák kapcsolatok nagyon szorosak az iskolában és az iskolán kívül is.

– Hogyan befolyásolta a művészi pályátokat a COVID-19 járvány? Mit vett el tőletek és mit adott nektek?

Noémi: Úgy érzem, ez egy olyan időszak volt, amikor több időm volt önmagamra, átgondoltam és átszerveztem a prioritásaimat, és több időt szánhattam az írásra és olvasásra. Hiszem, hogy ez az időszak inkább adott nekem, mint elvett tőlem: tisztább gondolkodásra, nagyobb türelemre és jobb megértésre tanított.

Geanina: A COVID-19 járvány által meghatározott jelenlegi helyzet nagyon megváltoztatta az életünket. A művészi tevékenységben nélkülözhetetlen a közönséggel való állandó kapcsolat, és ennek hiánya nemcsak a motivációt teheti tönkre, hanem az egész oktatási folyamatot megnehezíti. Hiányoznak a valódi művészi tevékenység végrehajtásához szükséges technikai eszközök, és online nem lehet tisztán érzékelni a valóságot.

A jelenlegi helyzet nagyon nagy kétségeket ébresztett bennem az online gyakorlati képzés lehetőségeit illetően. A kórusok és hangszeres együttesek nem folytathatnak zenei tevékenységet, ha nem dolgozhatnak együtt. Ugyanakkor a közönség is kulcsszerepet játszik egy tanuló művésszé válásában, de az online tér nem támogatja ezt a folyamatot. A járványnak köszönhetően valószínűleg több időt tölthettünk otthon, de ettől még nem lettek szabadabbak a mindennapjaink.

– Mivel foglalkoztok, amikor nem zenéltek?

Noémi: Amikor nem énekelek vagy tanulok, nagyon élvezem a hosszú sétákat a természetben, az olvasást és a szeretteimmel töltött időt.

Geanina: Amikor nem tanulok vagy tanítok, akkor olvasok, a doktori disszertációmat írom, sportolok, vagy egy sétát teszek a természetben. Szeretek ízletes recepteket elkészíteni, a rózsáimat gondozni, fényképezni, és néha festek is.

– Mi az, amit leginkább szeretnétek megvalósítani 2021-ben?

Noémi: Szeretném, ha a jövő év legalább ugyanolyan jó lenne, mint az idei, hogy megtanuljam jobban felismerni magam körül a jó dolgokat, és persze, hogy lehetőségem legyen visszatérni a Csíkszeredai Régizene Fesztiválra.

Geanina: Szeretném tovább fejleszteni a képességeimet a két hangszeren (orgona és csembaló), befejezni a jelenlegi tanulmányaimat és továbbra is koncertezni. Szeretnék jobban megismerni egy már ismert idegen nyelvet, és megtanulni egy újat. Azt akarom, hogy ez a világjárvány véget érjen, hogy kevesebb legyen a szenvedés, új helyeket látogathassak meg, újabb művészi és szakmai érdemeket szerezhessek.

RomaniaEnglishHungary