HORTUS MUSICUS (EE)

HORTUS MUSICUS (EE)



HORTUS MUSICUS (Észtország)
Európa zenei fénypontjai

Július 17., vasárnap,
Szent Ágoston-templom (Szent Ágoston tér 1.), 20 óra

Michael Praetorius (1571–1621): Szvit a Terpsichore gyűjteményből (Wolfenbüttel, 1612)

Thomas Morley (1558–1602): Now is the Month of Maying

Anthony Holborne (1560 k.–1602):

Almaine “The Honey-Suckle“

Galliard Heigh ho Holiday”

Almaine “The Night Watch”

Henry Purcell (1659–1695):

I Spy Celia

Sound the Trumpet

Giorgio Mainerio (1535 k.–1582): Táncok (Il primo libro de balli, Velence, 1578)

Claudio Monteverdi (1567–1643): Chiome d’oro (Madrigali Libro VII, Velence, 1619)

Giorgio Mainerio (1535 k.–1582): Táncok (Il primo libro de balli, Velence, 1578)

Claudio Monteverdi (1567–1643):

Zefiro torna e di soavi (Scherzi musicali,Velence, 1632)

Juan del Encina (1468–1529?): Triste España

Juan Arañés (?–1649): Un sarao de la chacona

Juan del Encina (1468–1529?): Oy comamos y bebamos

Anon. (Andalúzia): La tricotea San Martin la vea (1600 k.)

Arvo Pärt (*1935): Zwei Slawische Psalmen (Psalm 117, Psalm 131)

Hvalite gospoda

Da pacem Domine

A csíkszeredai Lux Aurumque Kamarakórus közreműködésével

Andres Mustonen (művészeti vezető) – hegedű

Anto Õnnis – tenor, ütőhangszerek

Tõnis Kaumann – bariton, ütőhangszerek

Riho Ridbeck – basszus, ütőhangszerek

Olev Ainomäe – schalmei, furulyák, duduk

Tõnis Kuurme – dulcián, rauschpfeiff, furulyák

Valter Jürgenson – harsonák

Imre Eenma – viola da gamba

Taavo Remmel – nagybőgő

Ivo Sillamaa – csembaló, orgona

A műsor a Hortus Musicus repertoárjának fél évszázados keresztmetszete.

A reneszánsz és a barokk Európa a különböző nemzetek és kultúrák olvasztótégelye volt. Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a ma oly elterjedt gyors kommunikációs és közlekedési eszközök hiánya elszigetelte egymástól Európa különböző régióit. A kor zenéje is ennek ellenkezőjét bizonyítja: a leghíresebb zeneszerzők művei országhatárokon átívelve terjedtek, és bár nem léteztek heti slágerlisták, ezek a források azt mutatják, hogy voltak rendkívül népszerű dallamok, amelyeket Lisszabontól Uppsaláig, Velencétől Londonig ismertek, énekeltek és előadtak – akárcsak napjainkban.

Michael Praetorius korának egyik legismertebb német zenésze volt, termékeny zeneszerző, akinek legismertebb műve a Terpsichore (1612) táncgyűjtemény, amely több mint 300 hangszeres táncot tartalmaz.

Anthony Holborne gazdag mecénások, köztük Robert Cecil államtitkár kegyeit élvezte. Kortársai zeneszerzőként nagyra értékelték, de munkássága halála után szinte azonnal feledésbe merült.

Claudio Monteverdi ötödik madrigálkönyvének (1605) prológusában azt javasolta, hogy a zenét két kategóriára osszák: a régi, 16. századi szigorú polifóniára (prima prattica) és az új, szabad, koncertszerű és érzékeny stílusra (seconda prattica). A seconda prattica stílusban komponált legragyogóbb műveit azonban későbbi madrigálkönyveiben (Libro VII/1619, Libro VIII/1638) találjuk.

Henry Purcell fiatalon a Chapel Royal (Királyi kápolna) énekese volt. Tizenhét évesen lett a „királyi udvar hegedűinek zeneszerzője”. Később a királyi udvar orgonistájaként dolgozott, majd 1685-ben II. Jakab király kinevezte őt királyi udvari csembalójátékosnak. Zsenialitását mesterien megkomponált, az ismétlődő basszusdallamra és harmóniára épülő dalaiban élvezhetjük.

A Habsburgok Spanyolországa a világ egyik legerősebb és legbefolyásosabb állama volt. Ez a kor volt a spanyol zene virágzásának időszaka is, amely a tengeri közlekedésnek köszönhetően befolyással volt az Újvilágra is, nem is beszélve a legközelebbi szomszédokra, Itáliára és Franciaországra gyakorolt hatásáról.

Arvo Pärt (*1935) az észt kultúra ikonikus alakja, a világ egyik legértékesebb és legelismertebb kortárs zenei alkotója. Munkássága széles körű és sokrétű, sok egyházi, vokális és kórusmuzsikát foglal magába. Hangszeres kompozícióiban is érezhető egy erős meditatív, mélyen spirituális borzongás, amely az archaikus zenéből ered, tele nyugalommal és harmóniával.

A Hortus Musicus 1972-ben tartotta első koncertjét. Az együttes az akkori Tallinni Állami Konzervatórium hegedű szakos hallgatója, Andres Mustonen kezdeményezésére jött létre; ma Kelet-Európában a legrégebbi folyamatosan működő együttes a maga területén, és egyike a világ leghosszabb életű együtteseinek.

Zenei tevékenységüket mindenekelőtt (gyakran európai kollégáiktól eltérően) a kreatív és klisémentes hozzáállás jellemzi a tőlünk időben, de nem feltétlenül lényegében távoli zenéhez. Az együttes soha nem került közvetlen vitába az úgynevezett „autentikus” vagy „időbelileg informált” előadásmódokat illetően, és sohasem tekintette ezt céljának. Így  koncertjeik és felvételeik frissen, érthetően és erőteljesen szólalnak meg – mint napjaink élő zenéje.

Az együttes fél évszázada kutatja és adja elő műsoraiban a 8–20. századi Európa zenéjét: repertoárjukban szerepel a gregorián énekek, orgánumok, középkori liturgikus drámák, himnuszok és motetták, a francia-flamand iskola, az itáliai trecento-mesterek, a 16. századi merev polifónia, francia sanzonok, olasz madrigálok, frotollák és villanellák, nagy számú, Európa-szerte keletkezett reneszánsz táncok szvitjei, a 17–18. századi barokk zeneszerzők korai szonátái és nagy világi művei, valamint 20. századi zeneszerzők (gyakran kifejezetten a Hortus számára készült) zenéje. A Hortus Musicus által előadott új zene ugyanazokat az értékeket hordozza magában, mint amelyeket a korai, kiegyensúlyozottabb zenében is nagyra értékelünk: a forma tisztaságát és egyértelműségét, a harmóniát és az egyszerű dolgok szépségét.

A legtöbb európai országban, az Egyesült Államokban, Japánban, Izraelben és a volt Szovjetunió hatalmas területén is koncerteztek, és felléptek a legtöbb jelentős régizenei fesztiválon. Emellett mintegy 35 műsort rögzítettek olyan stúdiókkal, mint az Erdenklang, a Musica Svecia, a Forte és a Finlandia Records.

Fotó: Kaupo Kikkas

RomaniaEnglishHungary