Hírek

Majó Zoltán: A Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak a régizene fórumává és a művészeti mozgalom legfontosabb információs csatornájává kellene válnia

Majó Zoltán: A Csíkszeredai Régizene Fesztiválnak a régizene fórumává és a művészeti mozgalom legfontosabb információs csatornájává kellene válnia

2020 nemcsak kerek évszám, hanem több klasszikus zeneóriás emlékéve, illetve a régizene művészi mozgalmat támogató jó néhány együttes és a negyvenedik születésnapját ünneplő Csíkszeredai Régizene Fesztivál jubileumi éve is.

A többszörös évforduló alkalmából adott interjúban beszélgetőpartnerünk Majó Zoltán, a Flauto Dolce kamaraegyüttes művészeti vezetője, a Transylvania Barokk Együttes alapító tagja és a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem tanára.

„Annyira idős vagyok, hogy a negyvenedik születésnapját ünneplő Régizene Fesztivált kissé a sajátomnak is érzem, bár az utóbbi években nem léptem fel az eseményen (a Flauto Dolce együttessel). Már az első fesztiválon is részt vettem, 1980-ban, és ott voltam akkor is, amikor az 1986-os betiltását követően, 1990-ben a fesztivál újraindult” – meséli a művész.

Flauto Dolce

Majó Zoltán jól ismert személyiség a régizene kedvelőinek körében. A 70-es években kezdte a tudását fejleszteni ezen a zenei téren, és már akkor tevékeny részt vállalt a műfaj népszerűsítésében, amikor Romániában elkezdődtek a rendszeres régizenei kulturális események.

„A kolozsvári Musica Antiqua együttesben játszottam, amely akkoriban Románia legjobb régizene együttese volt, és minden évben meghívtak bennünket a Régizene Fesztiválra. Az eseményt mindig júliusban rendezték meg, akárcsak most; micsoda esők voltak itt, Csíkszeredában… Ha jól emlékszem, eleinte csak helyi együtteseket hívtak meg, és a teljes fesztivál a Mikó-vár udvarán zajlott. Abban az időben a rendezvényt a bukaresti Román Televízió közvetítette Boros Zoltán főszerkesztő vezetésével, aki a régizene szerelmese volt, és ez nagyon nagy előnyt jelentett a fesztiválnak” – folytatja beszélgetőpartnerünk.

1986-tól a rendszerváltásig a Csíkszeredai Régizene Fesztivál szünetelt, mivel a kommunista rezsim betiltotta a megszervezését.

„1990-ben, amikor újra megszervezésre került a fesztivál – amely akkoriban az egyetlen volt ebben a műfajban –, nagy örömmel találkoztunk újra. Az előző évek során több együttes feloszlott, és a tagjai 1986 és 1989 között elhagyták az országot, kivándoroltak. Ilyen volt például a Musica Antiqua, egyike a kevés régizenei együttesnek, amelynek sikerült Bukarestben is felkelteni a figyelmet. Annyira, hogy a kommunizmus idején, a 80-as években, az Electrecord kiadta a nagylemezünket. Emlékszem, hogy a felvételeket a volt Scânteia-házban, a mai Szabad Sajtó Házában készítették. De visszatérve a 90-es évekre: akkoriban duettben próbáltunk zenélni a Musica Antiqua együttesben játszó kollégámmal, Simon Gáborral – aki most a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója –, és bemutatkoztunk a Régizene Fesztiválon. Az előadásunk helyszíne a mai színpad mögött található kis kápolna volt, és akkor tűnt fel nekem, hogy mennyire csodálatos az akusztikája” – idézi fel a művész.

A 90-es években Majó Zoltán a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia furulyatanára lett. Ennek a hangszernek a neve olaszul flauto dolce, ezt a nevet adta a 2000-ben általa alapított kamaraegyüttesnek is. Ezt megelőzően, 1995-ben, a művész alapítója volt a Transylvania Barokk Együttesnek is, amelynek a mai napig tagja.

2005-ben felkérték a Csíkszeredai Régizene Fesztivál művészeti vezetőjének. Erről az időszakról Majó Zoltán a következőket meséli:

 „Művészeti vezetőként új perspektívákat nyitottam meg a fesztivál számára: addig leginkább középkori vagy reneszánsz zenét játszottak a rendezvényen, de én 2005-ben barokk zenészeket is meghívtam; ez volt az első nagyszabású nyitás a barokk zene és a barokk hangszereken játszó zenészek felé. Erich Türk csembaló- és orgonaművész, Ciprian Câmpean csellista, sőt még Radu Rădescu is, az utóbbi bemondóként, akik azóta rendszeresen jelen vannak a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, először az én meghívásomnak köszönhetően voltak itt hivatalosan. Korábban már megkérdőjeleztem, hogy miért leginkább a Mikó-vár udvara az előadások helyszíne, és az az ötletünk támadt, hogy azontúl több helyszínen legyenek az előadások; emlékszem, hogy az egyik ilyen új hely a Millenniumi-templom melletti barokk kápolna volt, amely kiváló akusztikával rendelkezik – tehát egy barokk templom adott helyet a barokk zenének. További újdonság volt, hogy koncerteket rendeztünk a református templomban és a Szent Ágoston római katolikus templomban is, és nagyon örülök annak, hogy ezek az általam is indítványozott kezdeményezések máig sikeresek. A harmadik dolog, amelyet nagyon támogattam a Régizene Fesztiválon, az volt, hogy minden egyes fesztiválon új együtteseket is meghívtunk, ezáltal támogatva a fiatal zenészeket. Ugyanakkor továbbnyitottuk az utat az ország más részeiben élő zenészek számára is, mivel nem tudtam elképzelni a Régizene Fesztivált anélkül, hogy például bukaresti együttesek is fellépjenek rajta, hiszen egyesek ezek közül a legjobb és leghitelesebb együttesek közé tartoznak. Meghívtam többek között a barokk hegedűművészt, Mihail Ghigát és a kiváló Trei Parale együttest. Ezek az előadók egy-két évig részt vettek a fesztiválon, de aztán többé nem hívták meg őket. Ugyancsak én indítottam el a fesztiválon az Egy hangszer története sorozatot, amely a régizene legreprezentatívabb hangszereit bemutató koncertekből állt.”

A művész nagyon sajnálja, hogy érdemeit nem ismerték el kellőképpen, és az elmúlt években a Flauto Dolce együttes nem lépett fel a fesztiválon.

„Eddig még senki nem ismerte fel vagy értékelte az akkori tevékenységemet. Sajnos azt kell mondanom, hogy elhanyagolnak mind engem, mind az együttesemet, a Flauto Dolce-t. Most, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál első évadának 40. évfordulóján, mindenki a kezdetekre emlékezett, és véleményem szerint nem volt méltó módon említve a Musica Antiqua vagy a Flauto Dolce, mintha nem is vettünk volna részt a fesztiválon. Pedig ott voltunk; 2005 szürke év volt, de örülök annak, hogy a kezdeményezéseim ma is működőképesek. A Flauto Dolce együttessel legutóbb öt évvel ezelőtt vettem részt a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon. Véleményem szerint a fesztiválnak vannak előnyei és hátrányai is. Értékesnek tartom a rendezvényt, és ha ismét részt vennék rajta, sok időt töltenék a csíksomlyói kegytemplomban és a zarándokúton, és arra törekednék, hogy jobban megismerjem a csángókat, akiknek a régi időkből fennmaradt zenéje és táncai eredetiek, hitelesek és csodálatosak. Legalább egy fellépésen szerettem volna előadni ezeket az érdekfeszítő és hiteles dalokat és táncokat.”

A Transylvania Barokk Együttes és a Flauto Dolce megalakulásának évfordulója

A Transylvania Barokk Együttes 25 évvel ezelőtt alakult meg Kolozsváron.  Az együttes a kezdetektől barokk zenét, különösen helyi barokk zeneműveket adott elő, történelmi hangszerek másolatain. A Transylvania Barokk Együttes sikerességét bizonyítja az eddig megjelent három CD és egy DVD, több rádiós és televíziós szereplés, és több mint 450 nyilvános fellépés. A Transylvania Barokk Együttes belföldi előadásai során a román elnökség és a diplomáciai képviseletek által szervezett ünnepségeken és fogadásokon is fellépett, de ugyanakkor közkedvelt külföldön is.

Transylvania Barokk Együttes
Fotó: Ádám Gyula, 2015

Az idei év a műfajon belül Romániában egyik legnépszerűbb együttes, a Flauto Dolce megalakulásának huszadik évfordulója is. Majó Zoltán így mesél a megemlékezésről és a további terveiről: „Az ünnepségre a szabadban, egy nagyon szép helyen, a kolozsvári Szent Mihály római katolikus plébánia belső udvarán került sor július 3-án. Közönség előtt játszottunk, és díszvendégeket is meghívtunk a rendezvényre, ahogy az egy ünnepi koncerthez illik. Az egyik meghívott a Kölnben élő Hegyi Gábor barokk trombitaművész volt, és a koncertet a Facebookon is közvetítették. Augusztus 19-én egy másik jubileumi koncertet fogunk tartani Kolozsváron, a Magyar Kultúra Napjai rendezvényen, és ugyanezen a napon kiadjuk a Flauto Dolce – 20 Years című CD-t is. Lesz még egy nagyon fontos koncertem augusztus 21-én is, egy történelmi helyen, a Tihanyi Apátságban, amelyen Hegyi Gábor is fellép. Ezért most nagyon izgatott vagyok, mivel még nem tudom, hogy eljuthatok-e Tihanyba. Magyarországon jelenleg nincsenek nagyobb gondok, csak odáig lesz nehéz eljutni a Flauto Dolce-val. Augusztus 23-án már Kölnben kell lennünk, ahol további két koncertet tartunk. A Transylvania Barokk Együttes jubileumi koncertjét illetően bizonytalanabbak a kilátásaink. Erre idén, október 25-én kerülne sor Kolozsváron, és ugyancsak egy CD-t adnánk ki ebből az alkalomból is. Nagyon szeretnénk megtartani ezt a koncertet, de majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Addig még lenne egy érdekes koncertünk Isztambulban is. Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt már zenéltünk ott, és nagyon élveztük. Azóta még kétszer hívtak meg bennünket, de egyik alkalommal sem tudtunk elmenni. Most újra nagyon határozottan meghívtak, és reméljük, hogy ezúttal eljutunk hozzájuk. Ha sikerül, akkor terveink szerint augusztus 29-én fogunk fellépni. Ha a dolgok lecsillapodnak, a jövő évtől kezdve újraindítjuk a koncertjeinket, a turnékat és a kutatómunkát.”

Flauto Dolce Együttes
Fotó: Ádám Gyula, 2015

A COVID-19 világjárvány súlyosan érintette mindkét együttes tevékenységét, és jelentős veszteségeket okozott. „A Flauto Dolce együttessel csupán áprilisban 12 koncerten kellett volna részt vennünk Svájcban és Németországban, de kénytelenek voltunk 2021 áprilisára halasztani a turnét. A Transylvania Barokk Együttessel szintén több belföldi és egy külföldi turnét terveztünk… Az előadóművészek a jelen időszakban nagyon nagy nehézségekkel küzdenek; nem is tudom szavakkal kifejezni a helyzet súlyosságát. Időről időre sikerül egy-egy szabadtéri koncertet tartanunk, de ezzel ki is merülnek a lehetőségeink. Persze amikor nem koncertezünk, akkor sem vesztegetjük az időnket: ilyenkor kutatást végzünk, hiszen ez szintén a régizenét játszó muzsikus tevékenységi körébe tartozik. Mi nem a könyvtárból szerezzük be az anyagot, amelyet játszunk; az általunk előadott zeneműveket a kutatásaink során gyűjtjük össze. Jelenleg 4-5 eredeti kéziratot tanulmányozok a szerzők azonosításának céljából. Az erdélyi kéziratok rengeteg kitűnő európai zeneművet tartalmaznak, de ezek szerzői sok esetben ismeretlenek. A kutatás eredményeként, miután rengeteg kézzel írott oldalt megvizsgáltunk, sikeresen azonosítottunk több kiváló nyugat-európai szerző darabjait” – meséli beszélgetőtársunk.

A régizene mint tanulmány tárgya

Majó Zoltán művésztanár a Babeș–Bolyai Egyetem Református Teológiai Karán. A régizene és furulya népszerű a hallgatók körében: „a régizene repertoár nagyon jól illik ehhez a hangszerhez” – magyarázza a professzor. „A mesteri program első évében a tantárgyak között szerepel az furulya. A kurzus során a hallgatók a hangszerrel kapcsolatos kéziratokat tanulmányoznak, majd eljátsszák a zeneműveket. Időnként kamarazenét is tanítok, alkalmi együtteseket alakítunk, és előadjuk a felkutatott repertoárt.”

Arra a kérdésre, hogy lehetséges lenne-e tágabb körben is népszerűsíteni és tantárgyként bevezetni a régizenét, Majó Zoltán elmondja, hogy az általános iskolákban jellemzően nem foglalkoznak a régizene tanulmányozásával, viszont a konzervatóriumokban, a zeneakadémiákon és a kamarazenében sikeresen be lehetne vezetni ezt a zenei műfajt tanulmányi tárgyként. „Kolozsváron már lehet barokk hangszereken tanulni – csembalón, furulyán stb. Például Szabó Mária, aki velem zenél a Flauto Dolce együttesben, a legjobb diákom volt, és lám, hová jutott. Vele alapítottam meg 20 évvel ezelőtt a Flauto Dolce-t, a feleségem lett, és 4 éves fiunk, Dániel anyja. Tehát a konzervatóriumokban be lehet vezetni ezt a fajta zenét tanulmányi tárgyként, és nagyon jó lenne, ha ez megtörténne, főleg a mesteri fokozaton. Hazánkban egyelőre csak apró lépések történtek ezen a téren, de a nagyvilágban vannak már régizenére szakosodott egyetemek, kezdve Bázeltől, a Schola Cantorumtól Hágáig, Utrechttől Londonig és így tovább. Ebben az értelemben nagyon jónak tartom a Csíkszeredai Régizene Fesztivál szervezőinek azt a kezdeményezését, hogy bevezető tanfolyamokat szerveznek a Régizenei Nyári Egyetemen, mivel ezeken a fiatalok kipróbálhatnak hangszereket, régizenét hallgathatnak és zenélhetnek. Ez egy remek kezdeményezés, és remélem, hogy lesz folytatása.”

„A régi korok zenéje, amelyet játszunk, nagyon értékes, de kevesen ismerik”

„A Flauto Dolce együttes egyik célja a helyi régizene népszerűsítése külföldön. Hatalmas sikerünk van minden városban, ahol fellépünk, a legdélebbre fekvő városoktól, mint például Lisszabon és Tel Aviv, egészen a legészakibb helyekig, mint amilyen Hamburg. Ebben az óriási térségben mindenhol örömmel fogadják a zenénket, amely nagyon régi és nagyon jelentős, de alig ismert. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a koncertjeink után a külföldi közönség így méltatja a zenénket: milyen szép, milyen értékes! Dicsekedés nélkül elmondhatjuk, hogy itt nálunk sok zenei érték és felbecsülhetetlen dokumentum maradt fenn, a régizenénk nagyon érdekes, és megérdemli, hogy ismertté tegyük a világban. Ön az erdélyi régizenéről beszélt; nos, amit az előbb mondtam, nemcsak az erdélyi régizenére érvényes, hiszen a régizenénk kultúrája nagyon sokrétű. Sokféle nép élt ebben a régióban, és mindegyik külön helyi kultúrát teremtett: a románok, a magyarok, a szászok, a szamosújvári örmények, a máramarosi haszid zsidók, a bihari cigányok… Egy olyan program, amely bemutatja mindezeknek az egyformán értékes kultúráknak a zenéjét, rendkívül izgalmas, és nagyra értékelik a világ bármely részén” – magyarázza a művész.

Majó Zoltán mindig a lélekhez szóló kulturális eseménynek tekintette a Csíkszeredai Régizene Fesztivált, és szerinte a rendezvénynek a legnagyobbak között a helye.

Majó Zoltán
Fotó: Ádám Gyula, 2015

„A Régizene Fesztivál nagy jelentőségű esemény, és jó lenne, ha a régizene fórumává és a régizene művészi mozgalmának legfontosabb információs csatornájává válna Romániában. Egy olyan rendezvénnyé, ahol a régizene szerelmeseinek lehetősége van mindent megtudni erről a műfajról, ami érdekli őket, beleértve az újdonságokat és a tervezett koncerteket is – nemcsak egy bizonyos időszakban, hanem egy egész év során rendezett koncerteket. A fesztivál első 40 évét együtt éltük át, és azt kívánom, hogy ez a rendezvény az elkövetkező években is sikeres maradjon, és együtt ünnepeljünk az 50. évfordulón!” – zárja le a beszélgetést Majó Zoltán.

Készítette: DANIELA MEZEY

Fordította: ERCSE IMOLA

RomaniaEnglishHungary