Mesterkurzusok

Ütőhangszerek a régizenében, ütőhangszeres kamarakurzus: zenei játékok, rögtönzés, szólamszerkesztés mesterkurzus

Ütőhangszerek a régizenében, ütőhangszeres kamarakurzus: zenei játékok, rögtönzés, szólamszerkesztés mesterkurzus

Vezető tanárok: Kasza Roland, Sudár Balázs (Magyarország)

A kurzus a régi korok ütőhangszeres kultúrájának felfedezésére tesz kísérletet a teljesség igénye nélkül. Más hangszercsaládokkal ellentétben, sajnos szinte alig maradtak fenn források, amelyekből hiteles zenei információt kaphatnánk az ütősök egykori szólamairól, a hangszerkezelésről és a játékstílusról. A források csekély száma félrevezető: a képzőművészet, az irodalom és más világi, illetve egyházi forrás ugyanis rengeteg adatot szolgáltat arról, hogy az ütőhangszerek mindvégig jelen voltak Európa középkori, reneszánsz és barokk műzenéjében. Emiatt főként a népzene és a kisszámú hiteles forrás, valamint a társművészetek inspirációjával, fantáziánkat használva rekonstruálhatjuk az izgalmas hangszercsoport helyét az európai zenetörténetben.

Hangszerkezelés

A kurzus a régizenei együttesekben használatos ütőhangszerek – nagydob, triangulum, csörgődob stb. – alapszintű kezelését és a zenekarban való használatát mutatja be. Elsősorban azon csoportok művészeinek szeretnénk segítséget nyújtani, akiknek nem áll rendelkezésükre ütőhangszeres játékos, emiatt a zenekar más hangszereseinek kell megoldaniuk az ütőhangszeres szólamot, szólamokat. Mindenki számára elérhető és előképzettség nélkül megszólaltatható hangszerekkel fogunk foglalkozni. A triangulum, nagydob, harang, cintányér, kasztanyetta és hasonló apróbb instrumentumok megszólaltatása már elsőre működőképes hangzást ad az adott zeneműnek, de a valódi, igényes hangzás érdekében megvizsgáljuk a hangszerek egyszerű, de szakszerű megszólaltatásának bővebb lehetőségeit is.

Rögtönzés és szólamszerkesztés

A legtöbb esetben a hangszer kezelése mellett az előadóra hárul a szólam megkomponálása és adott helyzetben a szólamának rögtönzése is. A foglalkozásokon kreatív zenei, improvizációs gyakorlatokat fogunk végezni a mai magyar élvonalbeli zeneszerzők és ütőhangszeres tanárok munkáin keresztül. Emellett olyan középkori, reneszánsz és barokk művekhez komponálunk ütőhangszeres szólamokat, amelyekről feltételezzük, hogy valaha tartozott hozzájuk ilyen kíséret.

Népzenei kapcsolat

A középkori és a reneszánsz műzenében használatos ütőhangszerekről a népzene segítségével tudhatunk meg fontos információkat. A népi muzsika együtt élt a régi korok műzenéivel, és erős hatással voltak egymásra. Feltételezésünk szerint a népzenében használatos ütőhangszerek bekerülhettek Európa világi muzsikájába. A népzenei hagyomány által megőrzött értékeket napjainkban is tudjuk tanulmányozni, szemben a műzenével, ahol egy-egy korszak alkonyán a kor ütőhangszeres szokásai is eltűntek. A kurzuson a Délkelet-Európában használt népi ütőhangszereket tanulmányozzuk, különös figyelemmel a nagydobra és annak sokszínű használatára.

Török klasszikus zene és hadizene

A török klasszikus zene, illetve a hadizene (mehter) az egyik leggazdagabb és legpontosabb forrásunk a régi korok ütőhangszeres szokásainak vizsgálatához. A törökök a legtöbb esetben pontosan jegyezték le ütősszólamaikat és a hangszerhasználatot. A középkori és kora újkori hadjáratok során Európába került ütőhangszerekből alakult ki a szimfonikus zenekar ütőshangszer-parkjának jelentős része, pl. üstdob, cintányér. Elsősorban a török klasszikus zene emlékeit fogjuk vizsgálni – Sudár Balázs kutatásai alapján –, és életre hívunk egy kisebb török hadi zenekart rengeteg ütőhangszerrel.

Harangozás

A harangozás templomokhoz és egyéb szakrális terekhez köthető hagyománya végigkövethető a távol-keleti kultúrákban és a keresztény Európában is. Miután a harang fontos szerepet tölt be a zenekari hangzásban, felidézünk néhány harangozási hagyományt, melyet zenei gyakorlatok formájában fogunk megvalósítani.

A kurzus munkanyelve: MAGYAR

Fotó: Kedves Anett, Horváth Tamás

RomaniaEnglishHungary