Csíkszeredai Régizenei
Nyári Egyetem

1972-ben született Budapesten. Gyermekkora óta foglalkozik régi fafúvós hangszerekkel. Több nemzetközi mesterkurzuson vett részt Anneke Boeke, Peter Holtslag és Walter van Hauwe irányításával. Furulyaművészi diplomáját a szegedi Zeneművészeti Főiskola régizene tanszakán, barokkfuvola-oklevelét és DLA doktori fokozatát pedig a budapesti Zeneakadémián szerezte. Tanárai voltak: Czidra László, Lőrincz László, Balogh Vera és Kertész Ildikó. 1998 óta tanít a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karán és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumban. Rendszeres meghívott zsűritagja regionális, országos és nemzetközi versenyeknek, valamint tanára volt számos régizene mesterkurzusnak. 1990 óta tagja a Musica Historica együttesnek, emellett más zenekarokkal is dolgozott, több mint ezer koncertje volt, 22 hanglemez közreműködője.

A foglalkozásokon mindenki a saját előképzettségének megfelelő nehézségű műveket játszhat, leginkább a 15–18. század zenéjéből. Mindenki hozhat a kurzusra már megtanult darabokat, de az is lehetséges, hogy a helyszínen kapott kottákból ismerkedünk új anyagokkal. Célunk az, hogy minél több információt adjunk a régi korok előadói gyakorlatainak ismereteiből, és ezáltal új élményekkel legyünk gazdagabbak. A kurzuson lehetőség nyílik szinte minden szóló és kamarazenei formáció megvalósítására, mint ahogy az elmúlt években is tehettük, így várunk most is minden érdeklődő muzsikust. Idén is rendelkezésünkre fog állni egy reneszánsz fuvola-consort, melyet szeretnénk ismét közösen megszólaltatni, kisebb és nagyobb összeállításokban egyaránt. Ezenkívül mindenkinek lehetősége lesz számos régi, különleges fafúvós hangszert megismerni és kipróbálni. 

A győri Széchenyi István Egyetem magánének szakán diplomázott, Németh Judit osztályában. Később Anna Reynolds, Hamari Júlia és Adorján Ilona mesterkurzusain csiszolta tudását. Évekig volt az ELTE Bartók Béla Énekkarának hangképző tanára, számtalan magyarországi és külföldi fellépésen az együttes szólistája. 1994 óta tagja a Musica Historica együttesnek. Több önálló dal- és áriaestet adott Magyarországon kívül Svájcban és Németországban is. Jelenleg a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanára. 2001 óta tanít hangképzést, klasszikus énekesek mellett népdalénekeseknek és színészeknek is. 2010 óta oktat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, fő érdeklődési területe a fonációs problémák kezelése, a természetes hangadás kimunkálása. Tanításában jelentős szerepet kap a szöveg- és zenei hangsúlyok összeegyeztetési problémája is.

A foglalkozásokra lehet hozni már megtanult dalokat, áriákat, duetteket, tercetteket vagy obligát hangszeres darabokat is, de az is lehetséges, hogy a kurzuson választunk ki és tanulunk új anyagot. A hangképzés és a szövegkiejtés fejlesztésén túl célunk, hogy minél több információt adjunk a régi korok előadói gyakorlatainak ismereteiből. A kurzuson az egyéni megnyilvánulásokon túl lehetőség nyílik a többi (nem csak énekes) kurzushallgatóval együttműködésben kamarazenei formációk megvalósítására, amint azt már az előző években is tehettük.

1994-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen hegedűművész-tanárként. Európa szerte számos régizenei kurzuson vett részt. Barokk hegedűt és kamarazenét tanított a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán, alapfokú tanári tapasztalatait a Ferencvárosi- és a Józsefvárosi Zeneiskola tanáraként szerezte. Az Erkel Ferenc Kamarazenekar, a Concerto Armonico és a Musica Profana tagja, az Orfeo Zenekar alapító tagja és koncertmestere volt. Jelenleg a Németh Pál vezette Savaria Barokk Zenekar koncertmestere, az általa létrehozott Tercina együttes tagja és más régizenei formációk közreműködője. A budapesti Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium, a Csíkszeredai Régizene Nyári Egyetem, a Gödöllői Kastélyfesztivál és kurzus, a Győri Reneszánsz és Barokk Hét tanára. Számos bel- és külföldi koncert, CD-felvétel szólistája.

A kurzus anyagát a hegedűre írt barokk és klasszicista művek képezik. Olyan tizenkettedik évüket betöltött érdeklődők jelentkezését várjuk, akik minimum hat év hegedűtanulási tapasztalattal rendelkeznek. A kurzuson barokk vagy modern hegedű használata is lehetséges. A helyek száma korlátozott, a kurzuson legfeljebb 8 fő vehet részt.

Egyetemi képzését a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zenepedagógus hallgatójaként kezdte, ahol mellékszakként csembalót tanult Botár Katalin és Erich Türk irányításával. 2004-ben egyéves Erasmus tanulmányi ösztöndíjat nyert a Trossingeni Zeneművészeti Főiskolára, ahol csembaló- és régizene-tanulmányait folytathatta Franz Dieter Weitz és Marieke Spaans irányításával. 2011-ben a bázeli Schola Cantorum Basiliensis régizene-egyetemen mesteri fokozatú diplomát szerzett csembaló főszakon, Jörg-Andreas Bötticher irányításával. 2011 és 2015 között Lipcsében folytatta mesteri képzését Nicholas Parle vezetésével, ugyanitt csembalót és generálbasszust is tanított. Szakmai tevékenységét Bázelben orgonistaként, csembalistaként és zenetanárnőként folytatja. Tanulmányait az évek során számos mesterkurzuson való részvételével egészítette ki Jesper Christensen, Jacques Ogg, Nicholas Parle, Marieke Spaans, Bob van Asperen, Spányi Miklós, valamint Franz Dieter Weitz irányításával. Szólistaként és számos kamaraegyüttes tagjaként Svájcban, Magyarországon, Ausztriában, Németországban és Romániában lépett fel.

A kurzus nyitva áll úgy kezdő, mint haladó diákok vagy nem diákok számára. Ajánlott azonban minimum három év zongora- vagy csembalótanulási tapasztalat.

Célja: egy szép, könnyed és értelmes csembalójáték elsajátítása különböző stilisztikai, technikai, formai, harmóniai és ornamentikai kérdések megvilágítása és megválaszolása által. Egy könnyed, igényes és értelmes játékmód azonban nemcsak a szóló művek előadásában, hanem a kamarazenében is létfontosságú. Mindehhez a basso continuo, számozott basszus vagy generálbasszus ismerete, értelmezése és helyes játékmódja elsődlegesen fontos.

A foglalkozásokra ajánlott minimum két előkészített barokk billentyűs hangszerre írott művet hozni, de lehetséges a kurzus folyamán egy új anyag elsajátítása is.

A csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában kezdte zenei tanulmányait, majd a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia nagybőgő szakán szerzett előadóművészi diplomát, jelenleg a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia tagja. A régizenével és a viola da gambával autodidakta módon ismerkedett meg, majd Ilse László-Herbert irányítása alatt kezdett kibontakozni. Mesterképzőn vett részt a genfi (Svájc) zeneakadémia régizene szakán, ahol viola da gambát Guido Balestracci osztályában, basso continuót Pierre-Alain Clerc osztályában tanult. Részt vett különböző mesterkurzusokon kamarazene-, illetve szólórepertoárral Bruno Cocset, Hervé Douchy, Mira Glodeanu, Jan De Winne, Françoise Lengellé vezetésével. Közreműködött hazai és külföldi régizene-együttesekkel, például Ausonia (Brüsszel), Il Gardellino (Brugge), Chanterelle (Kolozsvár); a Fonte di Gioia és a Sectio Aurea barokk zenei együttes alapító tagja. Számos hazai és külföldi koncertmeghívásnak tesz eleget egyéni és kamarazene-produkciókkal.

Az idei viola da gamba és violone/barokk bőgő mesterkurzusra minden olyan érdeklődőt szeretettel várunk, aki meglévő gamba/violone tudását csiszolgatná, mélyítené. Ugyanakkor teljesen kezdő, „gambás kedvű” muzsikusokat is bátorítunk arra, hogy ne hagyják ki a gambával való ismerkedést.

Karvezetői diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte 1990-ben. Tanulmányait Londonban (Guildhall School of Music & Drama) és Belfastban folytatta, ahol doktori fokozatot szerzett (The Queen’s University, Belfast). A Szegedi Tudományegyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem karvezetés tanára és kórusvezetője. Művészeti vezetője a szegedi „…canticum novum” énekegyüttesnek, az Argenteus Vegyeskarnak és az Al Fresco Régizene Együttesnek. Kórusaival több nemzetközi kórusverseny I. helyezettje és karnagyi különdíjasa (Pécsi Kamarakórus Verseny, Ohridi Nemzetközi Kórusverseny, Budapesti Nemzetközi Kórusverseny). A Partiumi Keresztény Egyetem Vegyeskarával 2019-ben a 17. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny győztese és nagydíjasa. Kórusaival eddig 27 kortárs magyar kórusmű ősbemutatóját énekelte.

A kórus és karvezetői kurzus összekapcsolódik; délelőtt tartjuk a kóruskurzust, délután pedig a karvezetést. Egymás munkájának segítése érdekében a jelentkezőknek a képzés mindkét felén részt kell venniük, azonban a kórustagoknak természetesen nem kötelező vezényelniük. A karvezetői kurzusra olyanok jelentkezését várjuk, akik már rendelkeznek tapasztalattal ezen a területen.

A kórus és karvezetői kurzus célkitűzései és kérdésfelvetései:

1. A Kájoni-kódexben található és azzal összefüggésbe hozható nyugat-európai kórusművek megismerése, stílusos előadásának minél több szempontú vizsgálata és gyakorlása. Főbb szempontok: intonáció, retorika, szövegkezelés, a „kotta mögötti” előadói sajátosságok. H. I. P. – Mit is jelent? Hogyan közelítsünk hozzá a saját lehetőségeinken belül.
2. A régi kóruszene előadásának karvezetői feladatai. Mi lehet a mai karvezető szerepe egy olyan funkcióban, ami a darabok keletkezésének idején még gyakorlatilag nem is létezett? Mennyiben alkalmazhatók a modern karvezetői eszközök a régi kóruszenében? Mit kell elfelejtenünk? Mit kell (újra)tanulnunk?

Csellótanulmányok után a népzene és a régizene felé fordult érdeklődése, elvégezte az Óbudai Népzenei Iskola duda és koboz tanszakát Lányi György és Kobzos Kiss Tamás növendékeként és részt vett Czidra László reneszánsz kurzusain. Az ELTE magyar szakán 1997-ben szerzett diplomát, PhD-disszertációját 2004-ben védte meg. 2001 óta az MTA (2019-től ELKH) BTK Irodalomtudományi Intézetében dolgozik. Fő kutatási területe a régi énekelt közköltészet. 1988-ban megalapította a Musica Historica együttest. A Carmina Danubiana együttessel, Sebestyén Mártával, Szvorák Katalinnal, Szabó Andrással, Erdal Şalikoğluval, Miquèu Montanaróval, a „Ketten a versben” estjein és szólistaként is fellép. Színpadi zenéket írt, CD-k, tévéfilmek közreműködője, 2018-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és az ELTE óraadó tanára. 2003-ban Tinódi lant-díjat, 2016-ban Kobzos Kiss Tamás-vándordíjat, kutatómunkájáért több szakmai díjat kapott. Csíkszeredában tizenegy éve vezet kamarazenei kurzust a Régizenei Nyári Egyetemen.

A kamarazenei kurzuson kezdő és haladó muzsikusok egyaránt ízelítőt kapnak a reneszánsz kor muzsikájából, főként a tánczenéből. Ha énekesek is bekapcsolódnak, vokális művekkel is foglalkozunk majd. Hagyományainkhoz híven az elkészült műsorszámokat térzeneként mutatjuk be a frissen formálódó együttesekkel. Délelőtt három, állandó beosztású csoport váltja egymást, a főtárgyas hallgatók és a vendégek részvételével.

A kamaracsoportok repertoárját nyugat-európai, magyarországi és erdélyi forrásokból válogatjuk, többek között Deák Endre (1952–2012) feldolgozásaiból is műsorra tűzünk néhányat, ezzel is ápolva az ő örökségét.

A celldömölki Ádám Jenő Zeneiskolában kezdte az ütőhangszerekkel való ismerkedést, Radányi Károly irányításával. 1994-ben végzett a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola ütőhangszeres tanszakán. Tanárai Szűcs László és Szarvas Magdolna voltak. Ütőhangszer-tanári és kamaraművész diplomáját 1999-ben szerezte meg a győri Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Intézetében, Váray László osztályában. A 2003–2004-es tanévben a Magyar Ösztöndíj Bizottság Eötvös Ösztöndíja támogatásával a brüsszeli Conservatoire Royal de Musique hallgatója. 2017-ben mesteri diplomát szerzett a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében, Kérdő Gábor ütőhangszeres osztályában. 1997-től a budapesti Weiner Leó Katolikus Zeneiskola – Alapfokú Művészeti Iskola és Zeneművészeti Szakgimnázium ütőhangszeres osztályának tanára. Pedagógiai munkája középpontjában a kamarazene és a régizene ütőhangszerekre való alkalmazása áll. Tanítványai számos koncerten léptek fel, rádió- és televízió-felvételeken vettek részt, és rangos versenyeken nyertek díjakat. 1995-től a Musica Historica, 1999-től a Canlar együttes tagja.

A kurzuson a régi korok ütőhangszeres kultúrájának felfedezésére teszünk kísérletet. Alig maradt forrás, melyekből hiteles információt kaphatnánk az ütősök egykori szólamairól, hangszerkezeléséről. A csekély számú műzenei forrás mellett a társművészetek szolgáltatnak bőséges adatot az ütőhangszerek jelenlétéről a középkor, a reneszánsz és a barokk kor műzenéjében. Mindenki számára előképzettség nélkül megszólaltatható hangszerekkel fogunk foglalkozni. A peremdobok, csörgődobok, a derbuka család dobjai, a triangulumok, harangok megszólaltatása az első találkozás alkalmával is már élményt ad játékosának, de megvizsgáljuk azok egyszerű, de szakszerű megszólaltatásának lehetőségeit. A csoportos zenélés keretein belül, annak teremtő erejével rekonstruáljuk, gondoljuk újra az ütőhangszerek helyét a „régi Európában”, annak muzsikáin keresztül.

Zenei tanulmányait az Óbudai Népzenei Iskolában kezdte, Kobzos Kiss Tamás koboz tanszakán. Ugyanitt Erdal Şalıkoğlu egyéves török zenei kurzusán is részt vett. Később Isztambulban Yusuf Benli magánóráit látogatta, akitől bağlama-játékot tanult. Közben megismerkedett az oszmán klasszikus zene elméletévelés gyakorlatával is (lafta), elsősorban 17–18. századi zenei források feldolgozása foglalkoztatta. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Török Tanszékén szerzett doktori címet a magyarországi török hódoltság irodalmi és zenei életéről írott disszertációjával. 2003-tól az MTA (2019-től ELKH) BTK Történettudományi Intézetében dolgozik. Kutatási területei a török hódoltság művelődés- és politikatörténete, valamint a magyar őstörténet. Számos könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. 1990 és 2011 között állandó tagja volt a Musica Historica együttesnek, 1997-ben pedig megalapította a Canlar együttest, amellyel török klasszikus és népzenét játszik. A zenével való kapcsolatát több hangszer-rekonstrukció elkészítése is színesíti.

A kurzuson a régi korok ütőhangszeres kultúrájának felfedezésére teszünk kísérletet. Alig maradt forrás, melyekből hiteles információt kaphatnánk az ütősök egykori szólamairól, hangszerkezeléséről. A csekély számú műzenei forrás mellett a társművészetek szolgáltatnak bőséges adatot az ütőhangszerek jelenlétéről a középkor, a reneszánsz és a barokk kor műzenéjében. Mindenki számára előképzettség nélkül megszólaltatható hangszerekkel fogunk foglalkozni. A peremdobok, csörgődobok, a derbuka család dobjai, a triangulumok, harangok megszólaltatása az első találkozás alkalmával is már élményt ad játékosának, de megvizsgáljuk azok egyszerű, de szakszerű megszólaltatásának lehetőségeit. A csoportos zenélés keretein belül, annak teremtő erejével rekonstruáljuk, gondoljuk újra az ütőhangszerek helyét a „régi Európában”, annak muzsikáin keresztül.